Magyarok és etruszkok I.


Vannak pillanatok...;
Vannak pillanatok az életemben, - amikor egy jó történetet hallok, vagy egy igen érdekes elméletet olvasok,- hogy valami meleg bizsergést érzek a fejemben. Amikor másoknak megemlítettem ezt, észrevettem, hogy senki nem tudja, mirôl beszélek. Úgy látszik, igen kevesen ismerik ezt az érzést! Egy valódi, fizikailag észrevehetôérzésrôl beszélek, valami olyan kéjes érzésrôl, amit akkor tapasztalunk, ha a fizikoterápián megmasszírozzák a nyakunkat. Akkor jön elô leginkább, amikor írok, és teljesen belemerülök a történetbe. Emlékszem, hogy már gyerekkorom óta megvolt bennem ez a dolog, különösen, amikor a tanárok nyelvtörténetrôl, vagy összehasonlító nyelvészetrôl kezdtek el beszélni. Középiskolás koromban mindig elôjött, amikor a német tanár a sokféle germán nyelvet összehasonlította. Késôbb pedig a latin tanárom tudta elôvarázsolni belôlem ezt az érzést. Talán mindez magyarázza azt a vágyat, lendületet és energiát, amellyel aztán a magyar nyelv tanulásába vetettem magam...

Ôs magyar nyelv

Az etruszkok
A gimnáziumban hb?allottunk a görögökön és rómaiakon kívül más kisázsiai és itáliai népekrôl is. Így arról is tanultunk, hogy a szkíták, csakúgy, mint a magyarok, a kovácsoltvas mesterei voltak, jó íjászként nyilakkal harcoltak, és a Fekete Tengertôl északra lóháton nyargalásztak. Azon a területen akkoriban, görög szerzôk szerint, csak barbárok éltek. Olvastunk továbbá arról, hogy a görögök harcoltak a perzsák, a rómaiak pedig a föníciaiak és etruszkok ellen. Az etruszkokat már Krisztus elôtt 280-ban legyôzték a rómaiak. Mindössze néhány gyönyörû szobor maradt, és igen kevés szöveg. A szövegmaradványok alapján rendkívül nehéz volt kibetûzni, és olvasni a nyelvet.

Magyar
Mindez rendkívül érdekes, de egyetemi éveim alatt mégis félretettem ezeket a halott nyelveket, mivel véletlenül rábukkantam egy másik, hallatlanul érdekes, meglehetôsen bonyolult, nyilvánvalóan nagyon régi, de mégis élô nyelvre. E nyelv tanulása igen nagy örömet tud okozni. Menet közben kiderül, hogy a nép, amely ezt e nyelvet beszéli, kedves, barátságos, fantasztikusan fôz és kiváló borokat termel. Mindezek miatt ez a nyelv, a magyar, már jó 25 éve fob?glyul ejtett, és foglyul is tart.
Nemrégiben találkoztam egy sorozat Kvíz kérdéssel, melyben többek közt azt kérdezték, hogy eredetileg melyik nyelvcsaládhoz tartozik a magyar. Néhányan azt az igazán helyesnek tûnô választ adták, hogy finnugor, avagy ugor-finn, mások csak a finnt jelölték meg, mivel hallottak egy keveset a jól ismert elméletrôl. Csak kevesen merészkedtek a válaszban ázsiaira hivatkozni, ami pedig a tradicionális finn-ugor nyelvtudomány szerint egész jó megjelölés, sôt a szakemberek és mûkedvelôk különbözô csoportjai szerint is, akik az utóbbi évtizedekben
behatóan kutatták a kapcsolatot a magyar, és olyan nyelvek között, mint a sumér, szkíta avagy korai török (altáji).

A magyar nyelv gyökerei
A magyar nyelv fejlôdésének történetét nem könnyû nyomon követni. A középkorban írt krónikák alapján a magyarok azt gondolták, hogy a szkítákkal állnak rokonságban, akikkel kulturális szempontból sok közös vonás mutatkozott. Példákat lehet erre találni a kovácsolt vas mûvészetben és a turul-ban, mely egy mitológiai madár, és igen fontos szerepet játszik a sztyeppék népeinek történetében, valamint a magyar mondákban &eacuteb?;s népmesékben. Késôbb, a tizenkilencedik század közepétôl kutatások indultak, és egyre többen kezdtek hinni a tisztán finnugor eredetben. Jóllehet egy csomó tudós és könyvkiadó próbálja a köztudatba bevésni a hasonlóságokat, melyet a sumér, a török és a magyar nyelv között fellelnek, a finnugor történet még mindig a Magyar Tudományos Akadémia elfogadott teóriája.

Finnugor elmélet
A legtöbb magyar nyelvkönyv (az általam megírt is!) úgy kezdôdik, hogy egy rajzon bemutatják a magyar nyelv eredetét, és a magyar törzsek vándorlását. Ezek szerint a magyarok kb. 2500 évvel ezelôtt elváltak a többi ugor-nyelvô néptôl, a voguloktól és osztjákoktól (akik magukat Mansinak és Chantinak nevezték), és az Uralon keresztül elindultak Délnyugatnak, Baskíria területére (lásd 1.térkép). Ennek megfelelôen a finnek pedig már sokkal korábban elindultak Észak felé, - kb. 4000 évvel ezelôtt – a Volga folyón át Észak-Európába, a Balti tengerhez. Újabb genetikai kutatások többé kevésbé bebizonyították a finnek elkülönülését. (lásd a bekeretezett cikket).


A finnek egy kis népcsoportból származnak
A finn nép jelentôs része farmerek egy kis csoportjából származik, akik körülbelül 4000 évvel ezelôtt telepedtek le. Ez magyarázza, hogy bizonyos genetikus betegségek miért fordulnak elô olyan gyakran Finnországban, míg más európai országokban szinte teljesen ismeretlenek. Errôl írtak a Müncheni Egyetem kutatói, élükön Svante Paabo genetikussal.
A cikk 2004 október 15-én jelent meg a Proceedings of the National Academy of Sciencies tudományos lapban. A munkatársak 54 finn és 28 lappföldi egyén genetikai variációit vizsgálták meg az Y kromoszómában és a mitochondriál DNA-ben, és összehasonlították más európai népek variációival. Az elemzés azt mutatta, hogy a mutációk finn mintái csaknem
teljesen homogének, és a lappföldieknél is csak igen kevés variációt találtak. Mindez arra utal, hogy a népesség teljes egészében egyetlen kis csoportból származik. A kutatók számításai szerint ez a genetikai elkülönülés kb. 4000 évvel ezelôtt történt.


Mindezt nehéz bizonyítani, de támpontot adhat, ha a magyar szókincset megpróbáljuk összekötni a törzsek népvándorlásával. A finn és a magyar nyelvnek állít&ob?acute;lag közös gyökere volt, és így közös alapszókincsük is. Ezek általában a mindennapi élet szavai: testrészeket jelölnek, valamint a vadászok és halászok természetes környezetét. Mindig ugyanazokat a példákat halljuk, mint: kala – hal; kolme – három (az elsô szó finn, a második magyar), stb.

folytatás - II. rész