1. Szól a rádió
Locomotív GT, geschreven PRESSER Gábor - SZTEVANOVITY Dusán


Szól a rádió.
Még broadcastingnak hívták, s nagyon sok pénzbe került,
mikor az első speaker izgatottan a mikrofonhoz ült.
Érces hangja felszárnyalt és messzire repült,
és egy hallgatóban megszólal: A próba sikerült!
A gyáli úton állt egy csukott bútorszállító,
és ott volt 23-ban az első stúdió.
És műsor gyanánt akkoriban az is megfelelt, ha
Marcal János segédtiszt egy nótát énekelt.
Szól a rádió.

A rádióról 24-ben feljegyezhették, hogy
az állatkertből sugározta az első koncertjét.
S a lemzgyártók átkozták a konkurenciát,
mely profit nélkül árulta a Kék rapszódiát.
A közel lakó amatőrök tisztán hallották,
mikor a csepeli adó 25-ben jó reggelt kívánt.
A magasba szöktek mindenféle furcsa antennák,
és egy ügyes diák detektoros vevőt fabrikált.
Szól a rádió.

A hőskorban már megtanulta minden bemondó:
Tilos rögtönözni, a leírt szöveg felolvasható.
Bár Skothausert és Filukás Vilit kevesen ismerték,
azt tudta minden hallgató, hogy a hangjuk milyen szép.
S a gyermekek a dobozban a bácsit keresték,
s a nagymamák a politúrját szépre vikszelték.
A postások a vevőktől az adót beszedték,
és fizetni kellett egyformán a jó és rossz hírért.
Szól a rádió.

Most sztereóban fogható és ebben az a jó,
hogy a két oldalról egyidőben más-más hallható.
A nagyzenekar hangzásában éppen az a szép,
ha középen ülsz és jól figyelsz már teljesebb a kép.
Néha zavar minket, s néha gépek zavarják,
már zsebre vágjuk, s ha rosszul figyelsz ő is zsebre vág.
Szép időben minden műsor tisztán fogható,
és a programban a régi dal is újra hallható.
Szól a rádió.

 

3. Ha én szél lehetnék (Als ik de wind zou kunnen zijn)
Omega - PRESSER Gábor – ADAMIS Anna

Ha én szél lehetnék,
Egy lányt megkereshetnék a világban, a világban.
Szétfújnám hosszú haját,
Port az útról, merre járt; szaladnék nyomában.

Refr.a. Jöttem, hadd lássalak; ismerj meg engem!
Eddig ember voltam, immár szél lettem.
Égben szállok, földhöz nem köt semmi sem.
Jöttem, hadd lássalak; ismerj meg engem!

Én hoznám a holnapot,
Felkelteném a napot, süssön rá fényesen.
Árkon-bokron követném,
Rossz kedvét messze vinném; fütyülnék az égben fenn.
(...)

Ha én szél lehetnék,
Egy lányt megkereshetnék a világban, a világban.
Hûsíteném homlokát,
Éjjel õrizném házát, bámulnám álmában.

Refr b. Jöttem, hadd lássalak; ismerj meg engem!
Én a szél voltam, immár ember lettem.
Nem szállok fenn már, földhöz köt minden.
Jöttem, hadd lássalak; ismerj meg engem!

Ha én szél lehetnék,
Egy lányt megkereshetnék a világban, a világban.
Szétfújnám hosszú haját,
Port az útról, merre járt; szaladnék nyomában.
(...)


4. Hamvadó cigarettavég
Gezongen door KARÁDY Katalin,
(Hegedűs Tamás – G. Dénes György)

Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.
Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító,
Most a szobámban magam vagyok én, s merengek a múltak ütemén.

Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,
Égben, szívben azóta ősz van, már későre jár, az én időm lejár
Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz
Nyugszik a tálca hamus peremén
Az ő sorsa pontosan enyém.

Zene szól az éjben már valahol, a Hold fenn az égen jár.
Szívem, mint az expressz, úgy zakatol, állomásnál majd megáll.
A szív az mindent nem birhat el, holnap talán az sem fáj,
Ha szembejössz, és nem is szólsz, énhozzám.

Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.
Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító,
Most a szobámban magam vagyok én, s merengek a múltak ütemén

Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,
Égben, szívben azóta ősz van, már későre jár, az én időm lejár.
Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz
Nyugszik a tálca hamus peremén
Az ő sorsa pontosan enyém.

 

5. Fújnak a fellegek
Gezongen door SEBESTYÉN Márta

Fújnak a fellegek Somogy megye felől
sokat gondolkoztam a soraim felől

Sokat gondolkoztam még annak előtte
felségednél sorsom el vagyon rendelve

Sokat gondolkoztam a régi atyákról
e világon való sok bujdosásinkról
e világon való sok bujdosásinkról

 

6. Ha én rózsa volnék (Als ik een roos zou zijn)
(1973) Gezongen door Koncz Zsuzsa, geschreven door Bródy János

Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyílnék.
Minden évben négyszer virágba borulnék
Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak,
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tõle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.

Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértõ szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha engem egyszer lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.

Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa volnék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.


7. Kertész leszek (Ik word tuinier)
Gezongen door KONCZ Zsuzsa, tekst: gedicht van JÓZSEF Attila

Kertész leszek, fát nevelek,
Kelő nappal én is kelek.
Nem törődöm semmi mással,
Csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
Kedvesem lesz virágáron.
Ha csalán lesz, azt se bánom,
Igaz lesz majd a virágom.

Refr. Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.

Tejet iszok és pipázok,
Jó híremre jól vigyázok.
Nem ér engem veszedelem,
Magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.

 

8. Elhagyom a várost (Ik verlaat de stad)
Edda Művek
tekst: Pataky Attila, muziek: Slamovits István

Magányosan állok egy sötét udvaron
Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog
Sorra kidőlt padok közt lépkedek
Kevés a hely, ahova léphetek.

A sarkon áll egy alak, rám vigyorog,
Szólni nincs kedvem, hát tovább indulok,
A régi téren talán vár még valaki,
Vele jó lesz egy cigit megosztani.

Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.

Talán csak megszokásból indultam tovább,
Mereven bámultam a házak ablakát,
A pályaudvar, már egy megszokott állomás
Az egész egy furcsa látomás.

Aztán csend, és újra csend,
A sárga Hold álmosan figyel.
Tudom, hogy nem felejted, mennyit álltam itt,
Tudom, hogy nem felejted, mennyit vártam itt.

Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.

Igen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába,
Erről szólt a dal: EDDA BLUES!

 

9. Akácos út  (Laan met acacia's)
trad. gezongen door SOLTI Károly

Akácos út, ha végigmegyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép regény.
Nyár este vólt, madár dalolt a fán,
Ott kóborolt, csavargott egy cigány.

Megszólitám de jó, hogy megtalállak itt,
A legszebb lány tudod-e hol lakik?
Ott arra lent, túl az akác soron,
Ma este ön egy ház elé oson.

Egy ablaknál állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány.
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás,
Nagyon csöndesen, ne hallja senki más.

 

10. Gyöngyhajú lány (Meisje met parel(s in 't) haar)
Omega

1. Egyszer a Nap úgy elfáradt
Elaludt mély, zöld tó ölén.
Az embereknek fájt a sötét,
Ő megsajnált, eljött közénk.

R1. ||: Igen, jött egy gyöngyhajú lány,
Álmodtam, vagy igaz talán.
Így lett a föld, az ég
Zöld meg kék, mint rég. :||

2. A hajnal kelt, ő hazament
Kék hegy mögé, virág közé
Kissé elfáradt, mesét mesélt
Szép gyöngyhaján alszik a fény

R2. ||: Igen, élt egy gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Gyöngyhaj azóta mély
Kék tengerben él :||

3. Mikor nagyon egyedül vagy
Lehull hozzád egy kis csillag
Hófehér gyöngyök vezessenek
Mint jó vándort fehér kövek

R3. ||: Ébredj gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Lámpák gyöngye vezet
Ég és föld között :||