Haydn a citerán · Edwin van Schie kitüntetése

                                                  Nederlandse tekst: zie onderaan

Egy zenés este élményei 

2009. június 13.

Nem mindig tudok elszabadulni színházba, koncertre, balettre a mindennapok robotja mellett. Ezért örültem a meghívásnak: Edwin van Schie vendégeként férjemmel résztvehettünk egy magyar elöadáson, ahol zene, ének, tánc és bábszínház ötvözete elöre is rendkívüli szórakozást ígért.

Edwin van Schie kitüntetést vehet át
Edwin a magyar kultúra mindenese: lapszerkesztő, tolmács, nyelvtanár és magyar esték szervezője. Ahogyan Dénes Festetics gróf említi ezen az estén; “Te csak folytasd a szervezést, Edwin!”. És amint Csüllög Edina mondja: “Edwin, a hídépítő”, aki a magyar és holland kultúrát segíti egymásra találni. Az elmúlt 20-30 év alatt meglehetösen nagy sikerrel. Ezért kapja meg ezen a szép júniusi estén a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemrendjét. Méltóbban nem is lehetne munkásságát, valamint az általa fenntartott haarlemi Magyar Iskola fennállásának 20. évfordulóját megünnepelni. Folyóirata, a kétnyelvü “Most magyarul!” is jópár éve kedvence az olvasóknak.

A műsor a Haydn-év jellegében
Az est művészei: Bucz Júlia, Csüllög Edina (citera és ének), Horváth Márta (bábszínház) és Jeremiás Lajos (tánc) olyan élményt nyújtanak a mintegy 150 főnyi közönségnek, ami ritkán adatik meg a müvészetek kedvelöinek Hollandiában. Sosem gondoltam, hogy Haydn muzsikája ilyen tisztán, nemesen és teljesen szólal meg a magyar citerán. A keretjáték magyar népdalai, zengő tisztasággal megszólaltatva, valamint a népi tánc “legényese” meglepő hajlékonysággal olvadnak össze a bábjáték meséjével. Dal, szerelem, sóhaj és kacagás az összetevői ennek a muzsikás estének. A fertődi Esterházy-kastély miniatür hasonmása a színpad, ahol Haydn karmester úr a Gróf úrral tanakodik, majd a karosszékből együtt figyelik az elöadást. A közönség pisszenés nélkül figyel. Legtöbben két nyelven tudják követni a játékot, de aki nem tud magyarul, annak is élmény a muzsika, a tánc, a játék.

Magyar borok kóstolása
Az előadás alatt villognak a fényképezögépek, a Magyar Televízió is filmez. A szellemi táplálék után borkóstolás következik a holland borimportörök támogatásával. Ami szem-szájnak ingere a magyar finomságokból, az mind kapható ezen az estén: finom és meglepöen új balatoni borok, Törley-pezsgö, csabai kolbász, Pick-szalámi, Herz-szalámi, libamáj..... nem folytatom.

Közös tánc és kötetlen beszélgetés
Miután Edwint mindenki elárasztja gratulációkkal, puszikkal és kézfogásokkal, a félretolt székek helyet adnak a (kör)táncnak és éneknek. Sokan a teraszon élvezik a kellemes estét, a finom borokat és legfőképpen a színes társalgást ismeretlen ismerősökkel. Természetesen Magyarországról, a Magyar Iskoláról, a közelgő magyar vakációról.


Az  időjárás istenei megszántak minket ebben a nedves, esős országban és beragyogott a nap a nyitott ajtón a terasz felől. A “Quinta Essentia” művelödési ház a polder egy kis falujában épült, valószínüleg egy régi csür helyén. Az  épület lucfenyőfa gerendái és falai meleget, védettséget és finom fenyöfaillatot nyújtanak a közönségnek. A régi virágéneket együtt énekli a magyar-holland közönség a művészekkel: “Idegenek vagyunk/szeretetet tartunk,/Ahol összejövünk/ketten szeretkezünk”.     

Zsuzsanna van Geem-Bérces

 

                                                       Nederlandse tekst:

HAYDN op CITER

Impressie van een muziekavond  
13 juni 2009

Door de drukte van alle dagelijkse beslommeringen lukt het me niet om regelmatig naar het theater, een concert of ballet te gaan. Daarom was ik heel blij dat we door Edwin van Schie waren uitgenodigd voor een Hongaarse concertvoorstelling met een programma dat er door de synthese van zang, muziek, dans en poppentheater al op voorhand veelbelovend uitzag.

Onderscheiding voor Edwin van Schie
Edwin doet echt alles op het gebied van de Hongaarse cultuur: hij maakt het Hongarije Magazine,  is docent Hongaars en tolk-vertaler en organiseert Hongaarse evenementen. Honorair-consul Dénes graaf Festetics verwoordt het in zijn toespraak zo: “Gewoon blijven doorgaan met organiseren, jongen!” Citeriste Júlia Bucz noemt hem een echte bruggenbouwer, die al zo’n twintig, dertig jaar de Hongaarse en Nederlandse cultuur bij elkaar brengt. Daarom krijgt Edwin op deze mooie avond in juni uit handen van de plaatsvervangend ambassadeur van Hongarije, István Gyebnár, het Zilveren Kruis van Verdienste van de Hongaarse Republiek. Het is de perfecte entourage om zijn werk en het twintigjarig jubileum van de Haarlemse Hongaarse School te vieren. Ook zijn magazine vormt al twaalfenhalf jaar voor vele lezers een lijfblad.

Programma in het teken van het Haydn-jaar 2009
De artiesten Júlia Bucz, Edina Csüllög (beiden zang en citer), Márta Horváth (poppenspel) en Lajos Jeremiás (dans) bieden de bijna 150 aanwezigen vanavond een concert zoals je in Nederland maar weinig kunt meemaken: Haydns muziek klinkt op de Hongaarse citer ongekend puur en bereikt een verheven perfectie. De Hongaarse volksliederen, die in deze houten zaal bijzonder zuiver en helder klinken en prachtig resoneren, vormen één geheel met de stoere mannendans en het verhaal van het poppenspel. Zang en liefde, een lach en een traan: dit is waar het in deze muzikale voorstelling om draait. Het Esterházykasteel in miniatuur, dat in het echt in Fertőd, Hongarije staat, vormt de bühne waar kapelmeester Haydn overleg voert met de graaf, waarna de heren vanuit een luie stoel het schouwspel gadeslaan. Het publiek zit ademloos te kijken en te luisteren. Wie het Hongaars van de liederen niet verstaat, geniet toch intens van de muziek, de dans en het spel.

Hongaarse wijnen
Tijdens de voorstelling wordt er druk gefotografeerd en ook de Hongaarse televisie maakt opnamen. Nadat de bezoekers artistiek aan hun trekken zijn gekomen, komt de inwendige mens aan bod: een importeur van Hongaarse wijn heeft gezorgd voor een wijnproeverij. In de stand zijn niet alleen wijnen en mousserende wijnen uit Hongarije verkrijgbaar, maar ook diverse Hongaarse lekkernijen als salami, worsten en ganzelever.
Nadat de onderscheiden Edwin volop is gefeliciteerd, gezoend en de hand geschud worden de stoelen aan de kant geschoven om plaats te maken voor een Hongaarse kringdans en meezingliederen. Sommigen begeven zich naar het terras om daar te genieten van het mooie avondweer, de lekkere wijnen en de gesprekjes met oude bekenden en nieuwe bekenden. De onderwerpen zijn natuurlijk Hongarije, de Hongaarse School en de plannen voor de komende zomer in Hongarije.

Een dansje en een drankje
Ondanks het kille weer dat zo kenmerkend is voor Nederland zijn de weergoden ons vanavond gunstig gezind: het avondzonnetje schijnt via het terras volop naar binnen. Kunstcentrum Quinta Essentia staat in een klein dorp in de Hollandse polder op de plaats waar vast ooit een grote boerenschuur heeft gestaan. De grenen balken en wanden van het volledig houten gebouw bieden het publiek warmte, beschutting en een heerlijke dennengeur. Samen met de artiesten zingen de aanwezigen een oud Hongaars volksliedje over de liefde: “al scheiden onze wegen, wat blijft is onze liefde, waar we ooit weer samenkomen, hebben we elkaar lief.

Zsuzsanna van Geem-Bérces